Hirtelen ötlettől vezérelve barátnőimmel ellátogattunk Macskaországba.
Macskaország alatt most a győri egyetemi csarnokot értem, ahol hétvégén az érdeklődők cicák sokaságát tekinthették meg. A kiállítók egész Európából érkeztek kiscicákkal, nagycicákkal, finn nőstényekkel, norvég kandúrokkal stb. Körübelül 60-70 különböző fajú, formájú, színű macska volt a teremben és még kétszerannyi ember. Nem hittem volna hogy Győrben a macskák ekkora sikernek örvendenek. Emelett még több meglepetés is ért. Azt hittem, hogy majd amikor belépek a csarnokba iszonyatos bűz lesz, és sok-sok macska nyávogása fog hatalmas zajt csinálni, hogy majd a saját gondolataimat sem hallom, de hát a várva várt "élmény" elmaradt. Szagok egyáltalán nem voltak, az állatok pedig mint a kisangyalkák, csak úgy csöndben feküdtek, szunyókáltak a ketrecükben. A nyugodtságuk néha-néha még zavaró is volt. Néhány macska mintha egy elefántnyi nyugtatót kapott volna úgy feküdt. De hát érthető. Valószínüleg én is így viselkednék ha akkora ketrecbe kényszerítenének amiben még nyújtózkodni sem lehet egy jót. A pláne még a dologban hogy, ezeket a macskákat nem éppen kicsinek, sőt egyenesen hatalmasnak mondanám. Inkább hasonlítanak egy bernáthegyire mint egy kiscicára, de így legalább nagyobb felületet lehet simogatni:)
Személyszerint a kedvencem Giovanni volt, Macskaország királya. Fehér színébe rögtön beleszerettem és amikor megsimogattam annyira puha volt, hogy a legszívesebben hazavittem volna azonnal :)
Giovannin kívül még nagyon sok aranyos cicát láttunk és néhány kevésbé aranyosat. Nem tudom ki hogy van vele, de számomra a sphynx macskák eléggé visszataszítóak, sőt félelmetesek. Nem tudom elképzelni, hogy van egy macskám és ha megsimogatom nincs semmi szőr csak bőr és bőr.
De a macskákról az embernek általában nem ezek a "patkányok" jutnak az eszébe, hanem ezek az aranyos cicák:
