A következő címkéjű bejegyzések mutatása: állatok. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: állatok. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. augusztus 21., vasárnap

ÁLLATI VISELETEK

Még mindig hódítanak a különböző állatminták. A legnépszerűbbnek a leopárd, párduc és az ocelot minta bizonyult. Ami nagyon érdekes, hogy a legtöbb embernek fogalma sincs, hogy valójában mit visel. Többször hallottam már, hogy "de miért párducminta? a párduc az fekete!". Na hát akkor öntsünk tisztavizet a pohárba!
A párduc az egyfajta gyűjtőnév (pl a jaguár, puma, leopárd is a Panthera nembe tartozik), párducnak nevezik azokat is akiknek teljesen sötét a bundájuk (fekete párduc), de világszerte a  párduc a leopárd egy másik elnevezése. Egy szó mint száz, hivatalosan az leopárdminta, de a párducminta megnevezés használata is teljesen tökéletes.

leopárd
A köztudatban él még egy vadmacska bundájáról elnevezett minta, az ocelot minta, ami nagyon hasonlít a leopárd bundájának mintájához, de nem véletlenül, hiszen az ocelot másnéven párducmacska. A leopárd és az ocelot minta között az a különbség, hogy míg a leopárdon  fekete pöttyök, addig az oceloton a foltok a háton és a fejrészen csíkokká állnak össze. Így most már tudni fogjuk, hogy éppen milyen mintájú ruhát viselünk!

ocelot
És akkor néhány jól összeválogatott szett, amit a vadmacskák dobtak fel!






2011. április 4., hétfő

UTAZÁS MACSKAORSZÁGBAN

Hirtelen ötlettől vezérelve barátnőimmel ellátogattunk Macskaországba.
 Macskaország alatt most a győri egyetemi csarnokot értem, ahol  hétvégén az érdeklődők cicák sokaságát tekinthették meg. A kiállítók egész Európából érkeztek kiscicákkal, nagycicákkal, finn nőstényekkel, norvég kandúrokkal stb. Körübelül 60-70 különböző fajú, formájú, színű macska volt a teremben és még kétszerannyi ember. Nem hittem volna hogy Győrben a macskák ekkora sikernek örvendenek. Emelett még több meglepetés is ért. Azt hittem, hogy majd amikor belépek a csarnokba iszonyatos bűz lesz, és sok-sok macska nyávogása fog hatalmas zajt csinálni, hogy majd a saját gondolataimat sem hallom, de hát a várva várt "élmény" elmaradt. Szagok egyáltalán nem voltak, az állatok pedig mint a kisangyalkák, csak úgy csöndben feküdtek, szunyókáltak a ketrecükben. A nyugodtságuk néha-néha még zavaró is volt. Néhány macska mintha egy elefántnyi nyugtatót kapott volna úgy feküdt. De hát érthető. Valószínüleg én is így viselkednék ha akkora ketrecbe kényszerítenének amiben még nyújtózkodni sem lehet egy jót. A pláne még  a dologban hogy, ezeket a macskákat nem éppen  kicsinek, sőt egyenesen hatalmasnak mondanám. Inkább hasonlítanak egy bernáthegyire mint egy kiscicára, de így legalább nagyobb felületet lehet simogatni:)

Személyszerint a kedvencem Giovanni volt, Macskaország királya. Fehér színébe rögtön beleszerettem és amikor megsimogattam annyira puha volt, hogy a legszívesebben hazavittem volna azonnal :)



Giovannin kívül még nagyon sok aranyos cicát láttunk és néhány kevésbé aranyosat. Nem tudom ki hogy van vele, de számomra a sphynx macskák eléggé visszataszítóak, sőt félelmetesek. Nem tudom elképzelni, hogy van egy macskám és ha megsimogatom nincs semmi szőr csak  bőr és bőr.






De a macskákról az embernek általában nem ezek a "patkányok" jutnak az eszébe, hanem ezek az aranyos cicák: